2016. jún. 12.

dzsédzsé

2-3 perces tollfirka a szemöldök- és durcakirálynő (de azért cuki) Dzsesszika Dzsonszról - mostanában nézem a sorozatot.

2016. jún. 11.

szerzemények from the utóbbi idő

Az utóbbi hónapokban (vagyis hát áprilisban, na) lezajlott zsinórban jó pár fanzin- ill. képregényes kapcsolódású rendezvény, amelyeken be is szereztem pár cuccot. Gondoltam, megosztom mutatóba, hogy az utókor is tudjon nyáladzani egy csöppet.
Kezdetnek mindjárt álljon is itt a Sztriptíz 2 napos,  (fizetős) workshopokkal tarkított ká-európai underground röffenete, amelynek nagyon jó volt a PR-je. Én csak átrobogtam rajta, de az asztalokon szereplő nemzetközi kínálat érdekes csámcsognivalókat tartogatott, viszont a feketénél is feketébb leves arcfacsarító mellékízét a direkt pont erre a rendezvényre pozicionált saját kiadvány rottyatag minősége okozta. Nagyon drágán lehet ugyanis hozzájutni, mondjuk, hogy nyugati áron, egy kvázi málladozó wc-papír minőségű antológiához, amelyet jóérzésű ember sajnos nem akar birtokolni. Úgyhogy nem is birtoklom, helyette viszont begyűjtöttem néhány házi gyártású képeslapot (a Batman portré egy team up: Koska Zoli és Lénárd Laci műve), plusz 1000 Ft-ért egy spanyol fanzint, amely kapcsán tisztázzuk is rögtön: a "fanzin" nem egyenlő szarul fénymásolt, retardált módon összekapcsozott, sikátorban árult örömfüzettel, mint oly sokan hiszik. Sok embertől hallom a mondatot így kezdeni: "Ahhoz képest, hogy fanzin... ". Nos igen, valóban. AHHOZ KÉPEST, hogy az Arrósnegre is fanzinként definiálja magát, megjelenésében, szerkesztésében egy jó ízléssel és arányérzékkel összerakott, kiváló minőségű művészeti kiadványt takar a név. Úgyhogy, ja, egy fanzin ilyen is lehet. Meg persze, oké, "olyan" is.
Pl. az Ukmukfukk feszten már szélesebb volt a teríték, de amennyivel "kisebb" volt az egész, annyival nagyobbat szólt mégis. Rengeteg asztal és alkotó, széles paletta (írtam már róla korábban is) én nem is tudtam, hogy itthon ekkora fanzinláz van. Somáék nagyon ügyesen összeboronálták a népet, remélem, lesz is folytatás. A Zina nagyon szépen aknázta ki a rizográf technikában rejlő lehetőséget, pl. ami a színeket illeti, rögtön magára vonzza a tekintetet. De a kötése is egyedi, ami szintén plusz. A "bele" helyenként nekem nem mindig kristálytisztán követhető, amilyen földhözragadt vagyok, ahogy Ádám és Éva el vannak veszve az oldalakon, úgy egy picit én is, viszont a kedvencem a buszjegyes képregény. Szereztem továbbá kutyás Rumi-képeslapot, meg 100 Ft-os Naspolyákat (fanzin kamuzenekarokról, nagyon vicces szövegekkel), meg a többit, ami a képen látható. Soma Mulatunk.. füzete külön elemzést is érdemelne, lehet, hogy egyszer meg is írom. Elég ütős és szórakoztató látlelet + lenyomat egyveleg. Nincsen fanzin esemény László Márk-cucc nélkül, az ő rajzai meg hát a szokásosan kvajók :) A 'fukkos matricapakkokat meg nem merem kibontani, mert úgy szépek, bontatlanul...
A végére pedig a Spider King képregényt hagytam. Ez ugyan nem rendezvényes beszerzés, de mindegy. Ezidáig az egyetlen Kickstarter-projekt, amire pénzt adtam, volt is némi fintorgás, mert csúsztak 2 évet a készítéssel, de végül meglett és meg is érkezett a pakkom, ami tartalmazza a könyvet, plusz frankó matricákat, jelvényeket (bár ez utóbbiakra annyira nincs szükségem, nem tudom, kire fogom majd rásózni) és egy kis szkecsbukkot. Látszik, hogy ez a Simone D'Armini is Mike Mignola csecsén nevelkedett, de szolgai másolás helyett valami egyedit is hozzá tudott tenni a stílushoz. A képregényt is elolvastam már, igazából elég frankón összepakolták, még azt is mondom, érdemes volt várni rá. Szép kiállítású könyv, átgondolt, nagyon részletes képi világgal. Egyúttal ez a túlzott részletesség néha agyon is nyomja az egészet. A másik gondom az, hogy nagyon gyorsan véget is ér a sztori, mindenből kapunk egy kis ízelítőt, megismerünk szereplőket, de nem nagyon, mert már a köv. oldalon meg is halnak. A fő karakterek motivációi ugyan rendben vannak, de olyan gyorsan lezajlik minden, hogy nem igazán tudunk kapcsolódni senkihez. Minden pik-pakk elrendeződik és aztán vége is lesz. Nem az a baj, hogy nincs egyben, mert egyben van, csak ha lehántjuk a körítést, az egész sztori nagyon sovánka és megmarad vázlat szintjén. Egy kicsivel több elmerülés többet adhatott volna. Persze akkor meg az életben nem készülnek el :) Végül is humor van, jók a párbeszédek, akció is jut bőven, Alien-kacsintás itt, The Thing-kacsintás ott, pöpec a látvány, csak éppen a dráma az, ami foghíjas. Pedig nagyon akar súlyoskodni az a főgonosz parazita, de nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: a végén súlyos kifingások közepette távozik. Anyway, tökjó, hogy megszületett ez a cucc, és örülök, hogy az én nevem is ott díszeleg a könyv végén,  a backer-ek közt.

2016. jún. 1.

május 21.

Ismét akadt egy esküvős comix melóm, a főhősök ezúttal Réka + Tomi.